Szakmai életrajz

Anton Sculean a svájci Berni Egyetem Parodontológiai Tanszékének elnöke és professzora. 1990-ben végzett a budapesti Semmelweis Egyetemen, majd posztgraduális képzésben vett részt a Münsteri Egyetemen Németországban és a Királyi Fogorvostudományi Egyetemen Aarhusban, Dániában. Németországban, a homburgi Saarland Egyetemen habilitált. Prof. Sculean számos kutatási díjban részesült, többek között a Nemzetközi Fogászati Kutatási Társaság (IADR) Parodontológiai Kutatási Csoportjának Anthony Rizzo díját, valamint az IADR/Straumann díjat a regeneratív parodontológia területén. Tiszteletbeli doktori címet (Dr. h.c.) kapott a budapesti Semmelweis Egyetemtől, valamint a temesvári Victor Babes Egyetemtől. Több mint 160 publikációja jelent meg szakmailag ellenőrzött folyóiratokban, és több mint 10 fogászati folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Prof. Sculean 2009-től 2010-ig az IADR and Parodontológiai Kutatási Csoportjának elnöke volt, jelenleg a Svájci Parodontológiai Társaság elnöke. Jelenlegi kutatási területei: parodontális sebgyógyulás, regeneratív és plasztikai-esztétikai parodontális terápia, peri-implantitis kezelése, antibiotikus és antiszeptikus terápiák, lézeres kezelések és orális biofilmek.

Célok

A sejt- és molekuláris biológia új eredményei hozzájárultak a különféle szövetek sebgyógyulásának jobb megértéséhez, és feltárták az ezekben szerepet játszó folyamatok komplexitását. Általánosságban a sebgyógyulás kimenetele úgy jellemezhető, mint „javítás” (vagyis hegszövet képződése, amely formájában és/vagy funkciójában eltér az eredeti szövetektől) vagy pedig „regeneráció” (amikor sikerül helyreállítani az elveszett szövetek formáját és funkcióját). Nagyszámú bizonyíték mutatta meg, hogy a polipeptid növekedési és differenciálódási tényezők, a zománc mátrixfehérjék, a barrier membránok, bizonyos csontgraftok vagy ezek különféle kombinációi támogathatják a parodontális sebgyógyulást/regenerációt, olyan környezetet létrehozva, amely megalapozza és/vagy azonnal serkenti a de novo szövetképződést. Sőt, ma már az is világos, hogy a rekonstruktív parodontális eljárások csak akkor lehetnek sikeresek, ha figyelembe veszik a betegekkel kapcsolatos tényezőket és a biológiai indíttatású sebészeti megközelítéseket a sebstabilizálás fokozása céljával.

Célkitűzések

 Az előadás áttekintést fog adni a rekonstruktív parodontális sebészetben a csonton belüli, furkációs és recessziós defektusok esetében a biokompatibilis anyagok használatának biológiai hátteréről, sebészeti szempontjairól és klinikai döntéssorozatáról. Végül bemutatásra kerülnek majd a jövőbeli perspektívák a jelentkező javallatok tekintetében: zománc mátrix származék használata horizontális típusú defektusok kezeléséhez, valamint különféle kollagénszubsztrátok és zománc mátrix származék kombinálása a minél jobb gyógyulási kimenetel érdekében a recessziós defektusokban.

Szakmai életrajz

Daniel Rothamel a Heinrich-Heine Egyetemen végzett a németországi Düsseldorfban, és fogorvosi doktor tézisének ez volt a címe: „Egy új módszer a fogak túlérzékenységének számszerűsítésére”. Szájsebészetet is tanult, és ebből is doktori címet szerzett „A natív és keresztkötésű kollagén membránok biokompatibilitása, biodegradációja és angiogén szempontjai” című disszertációjával. 2002-től 2007-ig kutató munkatársként dolgozott a düsseldorfi Heinrich-Heine Egyetem Szájsebészeti Tanszékén, Prof. Dr. J. Becker mellett. 2005-ben önkéntes munkát végzett a nepáli Katmanduban, a Sankhui Plasztikai és Rekonstrukciós Sebészeti Klinikán, majd 2007-ben Ausztráliába ment, ahol poszt-doktori pozícióba került a Sydney-i Egyetem Westmead Klinikájának Szájpatológiai és Molekuláris Kutatási Osztályán (megbízó: DAAD). 2008-ban Daniel Rothamel visszatért Németországba, hogy kutató munkatársként dolgozzon a Kölni Egyetem Száj, fej és nyak plasztikai sebészeti osztályán (Prof. Dr. J. Zoeller mellett), PhD minősítését az „Állkapocsdefektusok rekonstrukciója mesterséges és autogén csontblokkokkal és növekedési faktorokkal” című disszertációjáért kapta. Daniel Rothamel leginkább az irányított csontregeneráció, az implantátumfelszínek, a kollagén membránok, a csontpótló anyagok és a növekedési faktorok területén végzett kutatómunkájáról ismert.

Célok

Az implantológia egyik legnagyobb kihívást jelentő eljárása a csont- és lágyszöveti defektusok kiszámítható és biztonságos regenerációja. Habár még mindig az autogén csont számít a legelterjedtebb módszernek, különféle biokompatibilis anyagok, például csontpótlók és membránok kiszámítható eredményeket mutattak a fogmedernyúlvány csontaugmentációs eljárásaiban. Miközben az állcsontgerinc kontúrjában a kisebb defektusok regenerálódását támogathatja az alkalmazott membránok transzmembrán angioszelektivitása, a kiterjedtebb defektusok térfogatstabil csontpótló anyagokat és hosszan tartó barriert igényelnek. A natív sertés pericardium kedvező eredményeket mutat, többrétegű kollagénszerkezete révén. Ezenkívül a rendelkezésre álló csontpótlók jelentősen különböznek biokémiai szempontból, ami befolyásolja a térfogatstabilitást, a csontképződés ütemét, a graft újramodelleződését és a beteg szervezete általi befogadást. A célhely minősége, a graft osteogenitása és a kiválasztott gyógyulási idő is befolyásolja a regeneráció eredményének kiszámíthatóságát.

A csontpótló biokompatibilis anyagokon túl bizonyos kollagénmátrixokat hoztak létre lágyszövetpótlási eljárásokhoz, beleértve az íny vastagítását, a vestibuloplasticát és a visszahúzódás fedését. A beteg saját lágyszövetével szemben a biokompatibilis anyagok használata nem okoz újabb morbiditást a donor helyen.

Célkitűzések

Ez az előadás részletezi azokat a kiválasztási szabályokat, amelyek a különböző kollagénmátrixokra és különféle csontgraft anyagokra vonatkoznak, figyelembe véve a javallatot, a defektus alakját és a beteg fennálló állapotát a legjobb regenerációs kimenetel érdekében. Klinikai példákra alapozva bemutatásra kerülnek majd a gyakori klinikai javallatok új kezelési lehetőségei, például az alveolus prezerváció, amelyek az új kollagén lágyszöveti graftok rendelkezésére állásából erednek.

Szakmai életrajz

David L. Cochran a Virginiai Egyetemen végzett, és a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karán (MCV) szerzett D.D.S., M.S. és Ph.D. minősítést biokémiából. Ezenkívül parodontológiai képzésben vett részt a Harvard Egyetem Fogorvostudományi Karán, ahol megszerezte második mesterfokozatát is. Nemrégiben kapott tiszteletbeli doktori címet a svájci Berni Egyetemtől. Dr. Cochran jelenleg a Texasi Egyetem Egészségtudományi Központja (San Antonio) Fogorvostudományi Kara Parodontológiai Tanszékének professzora és elnöke. San Antoniói kinevezése előtt Dr. Cochran az MCV posztgraduális parodontológiai részlegének igazgatója volt. Dr. Cochran számos fogorvosi szakmai szervezet tagja, és az Amerikai Parodontológiai Bizottság diplomatája. Az Amerikai Fogászati Kollégium és a Nemzetközi Fogászati Kollégium munkatársa. Dr. Cochran számos szakmai cikket és kivonatot publikált különféle parodontológiai, biokémiai és implantológiai témákban. Kutatómunkájáért nemzeti és nemzetközi díjakat is kapott. Dr. Cochran aktív alaptudományi és klinikai kutató, aki az NIH-NIDCR-től és magáncégektől is kapott anyagi támogatást.

Célok

Zománc mátrixfehérjéket már több mint 2 évtizede használnak klinikai célra, alkalmazásukat rengeteg klinikai és preklinikai kutatásban dokumentálták. Annak ellenére, hogy a zománc mátrixfehérjék széles biológiai potenciállal rendelkeznek a különféle sejt- és szövettípusok regeneratív és szövetképző sémákba történő stimulálására, ezen komponensosztály potenciálját eddig csak parodontális javallatok esetében használták ki teljes mértékben. A zománc mátrixfehérjék felhasználásával alkotott keverékekre vonatkozó kutatások friss eredményei szerint a parodontális regeneráción túl a zománc mátrixfehérjék a csont képzése, érése és regenerációja során lejátszódó fontos folyamatokat is stimulálnak, például serkentik az osteoblastokat és az őssejteket, valamint az angiogenezist. Ezeket a tulajdonságokat figyelembe véve a zománc mátrixfehérjék besorolhatók azon ígéretes „jelöltek” közé, amelyek képesek elősegíteni a csontnövekedést és csontérést a klinikai csontpótlási eljárások során a parodontológiában és most már az implantológiában is

Célkitűzések

Ez az előadás bemutatja a Straumann®Osteogain nevű új biológiai megoldást, amelyet csontgraft anyagokkal és kollagénszubsztrátokkal való keverésre fejlesztettek ki és optimalizáltak a csontképződés stimulálása érdekében, a regeneratív csontpótlási eljárások során. Az előadás bemutatja a termék mögött lévő koncepciót és magyarázatot, valamint a termék összetevőit és biológiai tulajdonságait, melyek képesek stimulálni különféle fiziológiai tevékenységeket, amelyek klinikailag fontosak a csontpótlási eljárásokban.